III. Fux Feszt - Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiválja

Verstől versig

Harmadik versenyelőadás

A fesztivál második napján már mindenki izgatottan várja a soron következő versenyelőadást, gyerekzsivaj és nevetés tölti be az Árkádia Bábszínház nagytermét. A jó hangulat garantált, hiszen a gyerekek már a beköszöntő szövegre is lelkesen válaszolgatnak.

Kezdődhet hát az előadás!

Már az elején csodaszép látvány tárul elénk, vidéki tér teremtődik meg. A színpad két oldalán egy-egy fa és kerítés található, bal oldalon szénabálán ül egy színész, a háttér pedig fehér, fent van a hold. A színész feláll, felhelyez egy sámándobot a tér jobb szélére, és elindul a varázslat.

A Kányádi Sándor verseiből született „darab” életkép, etűdök sora: falusi környezetet idéz meg, amely sok állat élőhelye. Béka, bivaly, medve, kecske, sáska, kos és ló mind alakot öltenek a szemünk előtt. És amiképpen ezek az állatok az őket bemutató parasztemberekkel éltek és léteztek együtt egykor az életben és itt a színpadon, azonképpen reagáltak a gyerekek, odalent, a nézőtéren. Brekegtek, visítottak, megijedtek, hátrahőköltek, nevetgéltek és válaszoltak minden hozzájuk intézett kérdésre. Sőt, az interakció olyannyira szóra bírta őket, hogy már akkor is tanácsokat, hozzászólásokat hallottunk, amikor nem tevődött fel kérdés. 

Az előadás él és ez nem véletlen, hiszen a színészi játék, először a fesztiválon, roppant erős. A népi motívumok, dallamok pedig alátámasztják a megteremtett hangulatot. A tréfás, vidám figurákat gyorsan megszereti a közönség, és még felnőttként is örülök, hogy a kosból számtalan próbálkozás ellenére sem lett pörkölt.

Bugnár Szidónia