Nini, a lába a feje!
Kézzel lábbal
Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem – Másodév magiszteri
A címadó aranyköpés egy kisfiú szájából hangzik el,
amikor megpillantja az első figurát, hiszen az különleges formában jelenik meg
a szemünk előtt.
A magiszteris hallgatók az elidegenített színészi test
jelrendszerét alkalmazva roppant érdekes módját hozzák el a testbáb használatának:
előadásban szereplő karaktereket kézzel és lábbal jelenítik meg. De csavarnak
rajta egyet, mert van, akinek a lába a „báb” feje és olyan is, akinek a keze
funkcionál eképpen.
Az előadás nyelvét nem értjük az első pillanattól, hiszen
többféleképpen kommunikálnak. Beszélnek angolul, angollal kevert magyarul és –
ami tényleg nehézséget okoz – fordított nyelven, így lesz a játékból kétáj.
A figurákban saját világunkra és saját gondjainkra
ismerünk.
Jenny egy mai cicababa, aki túlzásba viszi a nőiességet.
Rózsaszín világ, magassarkú és smink. Fel is csendül a sláger: „I’m a Barbie
girl”. James, az izomagy, az ő élete a szteroid és a gyúrás. (Köztük már
megtörtént az a bizonyos egyéjszakás kaland.) Johnny, a rocker csalja a
feleségét, és semmi más nem érdekli a zenélésen kívül. A felesége, Judy, miután
kiderül, hogy őt megcsalják, elmondja, hogy ez valószínűleg a méretes hátsója
miatt van. Plasztikai sebészt keres, és biztos abban, hogy ez a megoldás minden problémára. Józsi kicsinyes, mindennapi problémákon akad fenn, mint például
azon, hogy elered az első. Katika, a lánya pedig mindamellett, hogy rajong
Jamesért, folyamatosan a telefonján játszik. És ott van még Magdika, aki a
tipikus háziasszony figuráját mutatja meg.
A szereplők tulajdonságai ráébresztenek minket arra, hogy
valóban ebben a társadalomban élünk. Rengeteget adunk a külsőségekre, sőt,
tulajdonképpen ezek határozzák meg az életünket. Az egyéjszakás kaland nagy
divat, hát persze. A megcsalás is. A kisebbségi komplexus és az is, hogy a
másik hibáját önmagunkban keressük. A legkisebb dolgokon is stresszelünk,
holott ezek felett könnyen át lehetne siklani. A fiatalok pedig kütyübolondok,
alig lehet egy gyereket elrángatni a számítógép elől, vagy rábírni arra, hogy
letegye végre a telefont, és ne virtuálisan kommunikáljon a környezetében
élőkkel.
Tudomásul vesszük mindezt, elgondolkodunk, belátjuk, hogy
így van.
Döntse el ki-ki maga!
Bugnár Szidónia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése