Puck és Brighella avagy egyszerűen kedd

Szóval ott hagytuk abba a tegnapot, hogy belealudtunk a mába. Kedves kedd, jó reggelt. Kedves bábnép, szintúgy!

Ma szerda van, de én most a tegnapi napról írok. (Sikerült már mindenkit totál összezavarnom?)  

Szóval ott hagytuk abba a tegnapot, hogy Puck és Brighella, miután jól kialudták magukat, ráébredtek arra, hogy aznap előadásuk van. Puck megrázta magát és előadta, mi is volna, ha ő lenne Mátyás király. 

Erre Brighella - a hivatalos megnyitó után - keletebbre vette az irányt és a japán cseresznyevirágos népmesék nyomdokaiba lépett – megfelelve azért az európai ízlésnek is. Elnézvén ezt Puck, gondolatban csodás tájakra tévedt, és gyakorlatban meg is mutatta mivel múlatta ott az időt: a mi az élet értelme rokon-kérdéskörével, amely a hol a világ közepének bizonyult.

Na, ezek után már – és a napi második adag krumplipüré hússal kombináció után – csak egy küldetés maradt hátra: mindent megbeszélni a szakmai megbeszélésen! Így is lett. Sőt, még egy úgynevezett könyvbemutató is végbement, hisz mindent megtudtunk a Drámai mesék négy kötetéről. (Azért ajánlott el is olvasni.)

De hogy ne felejtsem szavam, gyorsan le is írom: Seres Lajos bácsi, rangidős nagyváradi bábszínész is jelen volt a beszélgetésen. Mesélt ő művészéletről és humoros sztorikból sem volt hiány. Egy este neki kevés lett volna előbányászni a közölnivalókat (pedig még a szatyorba előkészített régi fotóit is otthon hagyta), de biztosan találkozunk még vele a hét folyamán. Érdemes. 

Az ezt követő események, azt mondom, maradjanak meg magunknak és egymásnak. Minden másra ott a következő nap. Ami ma van. (Kérdeztem már, hogy sikerült-e mindenkit totál összezavarnom?)

Ozsváth Zsuzsi