Mátyás királlyá koronázása
Nagy izgalommal robbannak be a gyerekek szerda reggel az
Árkádia Bábszínház előcsarnokába, ám amikor bevonulnának a terembe, két fehér
inges férfi közli velük, hogy ez csak hatos csapatokban lehetséges. Ez a
mozzanat már a mi érdeklődésünket is felkelti. Közelebb férkőzünk hát. Gondosan
leültetnek mindenkit, és gumis cipővédőt húznak a lábunkra. Hogy miért? Az
előadás utolsó öt percéig nem értjük.
Amikor végre sikerült átlépni a kisterem küszöbét,
egyszerű, letisztult tér fogad minket .A falakat vörös bársony borítja és ezen
a Mátyás uralta területek címerei vannak felaggatva. A színpadon nagy fehér
vászon van, ez a vetítőfelület. Középen egy emelvényen valami le van takarva,
és a színpad jobb oldalán egy lantos ül. Ő kezdi meg az előadást, énekkel.
Kis idő elteltével rájövünk, hogy a darab egyetlen
történetet mutat be, amelyeket dalokkal kísér és árnyjátékkal szemléltet. Az
árnyjáték talán a leginkább közkedvelt építőeleme, hiszen számos alkalommal
vált ki nevetést a közönség soraiban.
A történet levezetése egyszerű, fontos megemlíteni, hogy
elég messziről, Emesétől indul a mese, mindent megtudunk, amit kell. Mátyás
álmában megjelennek az angyalok, és azt a jóslatot adják, hogy az lesz a
király, aki vasasztalon ebédel, és a korona csakis a trónra illő, igazságos
ember fejére fog szállni. Ez így is lett, hiszen a korona harmadszorra is
Mátyás fején landolt.
Annak ellenére, hogy dramaturgiailag lineárisan futnak az
események, akad néhány dolog, ami érthetetlennek bizonyul.Miért kerül be a
jelenlegi budapesti Parlament épületének képe a vetítésbe és a játékba?
Elengedhetetlen a Himnusz a történet végén? (Hiszen számos felnőtt nézőt
kellemetlen helyzetbe hoz az, hogy nemzetüket tisztelve késztetést éreznek a
felállásra, ezt mégsem tehetik meg, hiszen színházban vagyunk.) Természetesen
nagyon szép dolog egészséges mértékben hazaszeretetre nevelni a gyerekeket, de
úgy gondolom, Mátyás király megkoronázásának története önmagában is elegendő.
Az előadás végén fellibbentik az emelvényen a leplet, ami
alatt ott a korona. Ám ekkor mindannyiunk számára váratlan eseménysorozatnak
lehetünk tanúi, és szép lassan mindenki számára világossá vált, hogy nem
véletlenül léptünk be cipővédővel a terembe. Ugyanis berohan egy hölgy, őt
fotózkodó, mobiltelefonos turisták követik, és közli, hogy a múzeum öt perc
múlva bezár, így megkéri a látogatókat, fáradjanak ki a teremből.Ez a rendezés
szempontjából jó megoldás is lehetne, csak elég nehezen értettük meg, hogy mi is
történik. Akkor válna érthetővé mindez, ha az előadás elején több jel utalna
arra, hogy egy múzeumban vagyunk. Ugyanakkor az a probléma ezzel a megoldással,
hogy a nagy felfordulásban elveszi a nézőtől a lehetőséget, hogy a színészt
megtapsolja és a színésztől meg azt, hogy megtapsolhassák, hiszen nagyon
gyorsan a termen kívül találjuk magunkat.
Az előadás napjainkban kezdődött és napjainkban ért véget, a köztes rész viszont tanulságos volt, gyereknek és felnőttnek egyaránt.
Bugnár Szidónia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése