A Fuxon nincs hétköznap és nincs hétvége.
Nincs hétvégehangulat, sem izzadtságszagú hétköznapok. Inkább mintha az egész
Fux egy saját idővel rendelkező hét-közbe ragadt volna, amely egy önmagában,
mindentől függetlenül létező világ. Olyan világ, amelyet azon emberek
részhalmazai alkotnak egy lebegő egésszé, akik egymáshoz hasonlatos frekvencián
mozognak bizonyos aspektusait tekintve szívük legközelebbi vonzáskörében. Művészetet
csinálni rohadt nehéz.
Szóval nem is kap kiemelt helyet a pénteki nap
a Fuxon belül. Mert lehet, hogy valakinek a hétfő is ugyanolyan péntek volt,
mint másnak a szerda. De azért elmondanám, hogy a pénteki nap hogyan alakult.
Akkor elmondom. A temesvári Csiky Gergely
Állami Magyar Színház társulata valószínűleg rocksztár minőségbe emelkedett az
egészen alacsony gyerekek körében, hiszen a reggeli Apakaland című előadással őrületes
üdvrivalgást váltottak ki belőlük. Délután a Csomótündér segítségével próbálták
megoldani apu és anyu szétválásának
ügyét. A temesvári blokk között még az Aladdin egy különös változata is megtekinthető
volt a helyi román Trupa Arcadia előadásában.
Nos. Jóllehet, előzőleg azt állítottam, hogy
nincs abban semmi különös, hogy péntek van. Hát, volt. Például a Szigligeti
Társulatnak (értsd: emberileg embereket mozgató színészek alkotta csoportosulás
művészetcsinálási célzattal) pont aznap volt bemutatója. Aztán mit ad Isten,
pont volt annyi hely, hogy a Fuxos társaság – ha még nem nézett volna elég
előadást a héten – beüljön a Buborékok bemutatójára. Nos, beültünk. Aznap el is
maradt a szakmai megbeszélés, hiszen a buborékos protokol-gyüli és a mi szakmai
összegyűlésünk helyszínileg nem volt kompatibilis egymással, de azért szép
vegyület alakult ki.
A művészet nem húzza össze magát.
Mi kell melegítsük egymást.
Ozsváth Zsuzsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése