Szürke urak és vásárhelyi egyetemisták

… A negyedik napon pedig bémutattatott a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatósága az egybegyűlt nézőségnek. (És megújíttatott vala az ékes magyar nyelv esmént.) Jöttek is az egyetemisták szép számmal, vásári játékokra csődíték befele a népet (kenyér helyett csak cirkuszt kaptak). Később már kézzel lábbal mozogtak a színpadon és csinálták a bábszínházat, amely kortárs fiatalokról (de volt azért bezzegazénidőmbennéni is) szólt és azok kritikus kortárs viselkedésmódjáról. 

Az esti, stúdióbeli előadásuk már finom, költői hangvételt ragadott meg – és nagy, rongyos papírokból gyűrték-csavarták nekünk az evolúciót. 

Vásárhely úgy jött Váradra, mint Mohammed a hegyhez, merthogy csütörtökön még az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház is tiszteletét tette nálunk: Momo lopott nekünk időt egy előadás erejéig. Vagy szürke urak voltak, akik nem is olyan szürkék? 

Na de a Fux Feszt minden, csak nem időlopás. Remélem ezt tapasztaljátok ti is. Ugyan az idő előre haladtával szépen lassan esünk szét így csütörtök végefele, hiszen reggel nyolctól az éjjel tizenkettőig elhúzódó szakmai beszélgetésekig és alatt sok víz lefolyik a Körösön. És még nincs szombat este! Ám de kemények vagyunk, hogy belénk törik a rockzene és csináljuk a fesztivált, mert a műsornak folytatódnia kell és egyéb ilyesféle közhelyek. 

Most pedig menjünk fel a Moszkvába.  


Ozsváth Zsuzsi